Mindenki fél az intimitástól. Bizalmas viszonyra vágyunk, de nem mutatjuk meg magunkat. Ez az egyik legfontosabb konfliktusforrás a barátok és a szerelmesek között: egyikük sem akar felhagyni a védekezéssel, egyikük sem mer teljesen pőrén, őszintén és nyitottan fordulni a másik felé, pedig mindketten vágynak rá. Ezért mindennapossá váltak a "cserbenhagyásos" kapcsolatok az olyan társadalmakban, mint a miénk, amely egyre inkább elfogadja az alkalmi szexet.

Ugyanakkor hangsúlyosabban van jelen az az általános érzés is, miszerint hiányzik a valódi intimitás. E nélkülözhetetlen értéknek kevés köze van a testi érintkezéshez, bár a szex kétségkívül egy lehetséges ajtó. Azonban sokkal fontosabb legmélyebb érzéseink és sebezhetőségünk őszinte feltárása. A sebek nem tudnak begyógyulni, ha nem fedjük fel őket. Minél inkább rejtegetjük, annál veszélyesebbé válnak, halálos fekéllyé fertőződnek.

Aki bízik és hisz önmagában, csak az tud megbízni másokban. Ez az intimitás alapja. Arra vágyunk, hogy a másik valóban intim viszonyba kerüljön velünk, lemondjon a védekezésről, feltárja előttünk sebeit, levesse minden álarcát, s anyaszült meztelenül forduljon felénk? Nekünk kell megtennünk a kezdő lépést. Légy önmagad, nem törődve a következményekkel! A színlelés vagy a mások tanácsai szerint élt élet elvesztegetett idő.

A test önmagában semmi. Ragyogása valami olyasmitől származik, ami a testen túl van. A test dicsősége nem a testtől ered - az csak egy szálláshely. A fény, a dicsőség, az merő élvhajhászás. Ha tudatos vagy a vendégre, akkor a test szeretete, ünneplése az istentisztelet részévé lesz. Az emberek egészséges táplálékot, masszázst hajkurásznak - ezer és egy módon próbálnak az életüknek értelmet adni. De nézz csak a szemükbe: ott a hatalmas üresség! Látod, hogy eltévedtek. Nincs ott az illat, a virág nem nyílt ki. Mélyen belül olyanok, mintha sivatagban lennének - elvesztek, nem tudják, mit tegyenek. Sok mindent megtesznek a testükért, de elvétik a célt.

Soha ne felejtsd el: ha valamit élvezni próbálsz, az nem fog menni. Ha megpróbálod elérni a boldogságot, akkor melléfogtál. Már maga a boldogság elérésére irányuló erőfeszítés is abszurd, hiszen a boldogság itt van - nem lehet elérni. Semmit nem kell érte tenned, csak engedned kell, hogy megtörténjen. Itt van - benned, körülötted, mindenütt ott a boldogság.

Semmi más nem valós. Figyelj és pillants bele mélyen a világba: A fákba, a madarakba, a sziklákba, a folyókba, a csillagokba, a Holdba és a Napba, az emberekbe, az állatokba! Nézz mélyen eléjük: maga a létezés a boldogság, az öröm anyagából épül fel. Mennyei boldogságból áll. Nem kell érte tenni semmit! Ha teszel valamit, az már gátolni fogja. Csak lazíts, és feltölt, eláraszt és elborít a boldogság.

Feszültség akkor keletkezik, amikor kergetsz, hajszolsz valamit, ellazult pedig akkor leszel, amikor engedsz valaminek. Ezért mondom, hogy óriási a különbség, és ez a különbség minőségbeli.

Egy olyan ember, aki a szokásos módon lesz dühös, ahogy mindenki más is - ha zaklatod, akkor feldühödik -, nem veszélyes, mert soha nem halmoz fel annyi dühöt, ami veszélyessé tehetné. De az az ember, aki elnyomja a dühét, olyan, mintha egy vulkánon ülne - a vulkán bármelyik pillanatban kitörhet. És a pornográfia is azért terjedhetett el ennyire, mert a világ elnyomó vallásokkal van tele. A pornográfia a papok miatt létezhet, nem a Playboy miatt. A Playboy valójában a papság intézményének a mellékterméke. Csakis azért van annyi pornográfia, mert az emberek annyira sok szexet elfojtanak, az pedig valahogy utat tör magának. És ha valaki elnyomja a szexet, akkor az perverziókon keresztül tör majd utat magának. Ez az út lehet a politika is. Az is szexualitás - semmi más, mint elfojtott szexualitás.

A fű zöldebbnek tűnik a kerítés túloldalán – de mindkét oldalról nézve. A kerítés túloldalán élők a te füvedet látják zöldebbnek. Onnan tényleg zöldebbnek, dúsabbnak, jobbnak látszik. Ez a távolság teremtette illúzió. Ha közelebb jössz, kezded meglátni, hogy valójában nem is úgy van. Az emberek azonban távol tartják magukat egymástól. Még a barátok, még a szeretők is távolságot tartanak; a túl nagy közelség veszélyes lehet, mert megláthatják milyen vagy valójában.

Mindig a többieket figyeled, és a társadalom úgy rendezkedett be, hogy soha ne is gondolj saját lehetőségeidre. Az egész nyomorúságnak az az egyetlen oka, hogy nem vagy önmagad. Légy önmagad, és nincs több szenvedés, nincs versengés, nem törődsz többé azzal, hogy másoknak több van, hogy neked nincs elég. Ha pedig zöldebb füvet szeretnél, nem kell a kerítés túlsó oldalára leselkedned, zöldebbé
teheted a füvet a te oldaladon. Olyan egyszerű dolog zöldebbé varázsolni a füvet. Te azonban mindig máshol keresel, mindenhol máshol, és az összes pázsit olyan gyönyörűnek tűnik – kivéve a tiédet.

Az embernek saját képességeiből kell táplálkoznia, és nem szabad, hogy más szabja meg számára az irányt. A többieknek segíteniük kell őt, bármerre indul, bármi válik is belőle. A világ így olyan elégedett lehetne, hogy el sem hiszed.

Én azon fáradozom, hogy visszahozzalak önmagadhoz, és akkor hirtelen észre fogod venni, hogy minden elégedetlenség tovatűnt. Semmi másra nem lesz szükséged – elég vagy te magad. Mindenki elég önmagának.

Idézetek forrásai: Nők könyve, Férfiak könyve, Osho

Weboldal készítés ingyen